A szorost birtokló vár
felhőit markolom.
A nélküled számtalanságát
magyarázzák falai.
Tintát töltök borospoharunkba:
a nem-alvás éles ormait
kell egymássá hamisítanunk ‒
lecsapolni völgyeink
befagyott varangymocsarát.
Ha nem nézlek, ha vezetlek,
ha ordítok, ha csepegek,
te lépj, te várj, te lépj,
te várj, te táncolj!
Havat hozok neked Svájcból.
Csontjaimban őrzöm
szilánkos kristályait ‒
rám gondolj, ha
csillámló csúcsokról álmodsz!
Ne szelídségemre várj,
keress a káromkodásban!
Legyen nyugtalanságom
a te megérkezésed,
rejtélyem a te derűd!
Másik árnyalatomat nyújtom,
a fehérség alól kiszüremkedve
tinta-lila sorok
lúdbőrőznek bennem.
A test jégplakettjei lassan
olvadnak tulajdonoddá,
olvashatatlan dicséretté.
*Kép: Growing Rocks (Növekvő kövek), Jenny Core (http://www.jennycore.com/gallery/)
